Az iskola öt utcával odébb volt, üres épülete még unatkozva várta a gyerekeket. Az iskola megkezdése előtti utolsó nyári szünet a végéhez közeledett, már csak egy hétvége volt hátra szeptemberig. Louise és szülei péntek délután a nyár folyamán készült képeket válogatták, és közben visszaidézték a szünidő színes emlékeit. Vidámpark, tengerpart, állatkert, túrák és élmények sokasága elevenedett fel előttük újra, amelyeken Fred végig Louise hű társa volt: a sétákon kíváncsi kísérőként, a hullámvasútnál csak megfigyelőként. Az utolsó hétvége péntekén is ott feküdt Louise mellett a kanapén, amíg Anyával és Apával megbeszélték az iskola előtti napok programját.
– Nos, mit szeretnél az utolsó hétvégén? Hová menjünk? Játszóházba vagy a tóra? Esetleg lovagolni? – kérdezte Anya.
Louise feje zsongott a sok fényképtől és emléktől, ötletek helyett csak az járt a fejében, hogy egy kicsit pihenni szeretne. Megrázta magát egy picit és azt felelte:
– Ne menjünk most sehová, jó? Inkább csak töltsünk el egy napot csak mi négyen, mit szóltok?
– Hát, jó, ahogy szeretnéd. – bólintott rá Apa.
– Nagyon jó volt minden a nyáron, de szeretnék most kicsit pihenni. Olyan sok minden történt, hogy zsibog tőle a fejem.
Másnap Anya már korán megfőzte az ebédet, addig Louise és Apa megsétáltatták Fredet, meghallgatták az utcában lakó nénik utolsó intelmeit az iskolához, majd egy kis társasjáték után közösen megebédeltek.
Délután, amíg Fred és Apa szundikáltak, Anya és Louise a közeli parkba mentek fagyizni. Louise nem tudott dönteni két kedvenc fagylaltja között, mert zavarba jött attól, hogy egy ovis társa és annak ismeretlen barátnője nevetgélve-sutyorogva megbámulták.
– Semmi gond, majd visszajövünk később. – nyugtatta meg őt Anya, majd átmentek a játszótérre hintázni. A két kislány itt is megjelent, anyukáik is jókedvűen üdvözölték Louise anyukáját, és amíg a felnőttek elmerültek beszélgetésükben, a kislányok a homokozóhoz mentek. Anya örült is, hogy Louise kicsit barátkozik magakorú kislányokkal, mert bár otthon igazi szélvész volt és csupa vidámság, a vele egykorú gyerekekkel olykor nehezen találta meg a hangot. Hátha most, iskola előtt talál olyan barátnőt, aki Fred mellett is játszótársa lehet.
Louise is örült a két kislánynak, Zoéval, korábbi ovis csoporttársával egy osztályba fognak járni, sőt, már azt is megbeszélték, hogy egy padban ülnek majd. Louise most próbálta felidézni a korábbi közös játékokat, de a lányok csak kinevették:
– Ugyan már, homokvárat csak dedósnak építenek, te dedós akarsz maradni? – csúfolták undok módon.
– Hát, akkor csúszdázzunk! – javasolta Louise.
– Oh, az még bénább. Zoé, nem is tudtam, hogy ilyen kis pisis barátnőd van! – gúnyolódott tovább az idegen kislány.
Louise elszégyellte magát, és inkább egyedül igyekezett elfoglalni magát, de szeme sarkából továbbra is a kislányokat figyelte. Nagyon szerette volna, ha játszanak vele. Az anyukák a padon ülve látták a lányok beszélgetését, azonban jobbnak látták, ha meghagyják nekik, hogy eldöntsék, hogy ki kivel szeretne játszani. Zoé anyukája ugyan igyekezett rávenni kislányát és barátnőjét, hogy Louise-t is vonják be a játékba, de ők csak a nyelvüket öltögették mindenkire, és nevetve elszaladtak a másik csúszda felé.
Louise csüggedten szaladt oda Anyához.
– Anya, mit csináljak, hogy játsszanak velem? Oviban Zoéval olyan jó barátok voltunk, de most csak a másik kislánnyal akar lenni…
– Hívtad őket játszani? – kérdezte Anya.
– Persze, de minden ötletemre azt mondták, hogy pisis és dedós játék… Talán ha megkínálnám őket a kekszemmel… vagy vennék nekik fagyit, akkor megkedvelnének… Mit gondolsz, anya?
– Nagyon, nagyon szeretnék segíteni neked, kicsim, de… Tudod, nem jó ötlet ajándékokkal rávenni valakit, hogy barátkozzon veled. Legtöbbször, ha elfogy a süti vagy a fagyi, a barátságnak is vége szakad…
– De akkor mit csináljak?
– Hát, várd meg, hátha mégiscsak szeretnének veled játszani. Még maradunk pár percig, aztán megyünk, jó?
– Jól van. Esetleg ugrókötelezek egy kicsit. – mosolyodott el Louise.
Louise ugrókötele és ügyessége megtetszett a két kislánynak, el is kérték tőle, ám amikor Louise átadta nekik, akkor vihogva elszaladtak előle, és mivel nem akarták visszaadni neki, így végül eltörött a mécses.
– Anya, olyan csúnyán bántak velem… Azt hittem, így majd megkedvelnek, de elvették a játékomat. Szerinted megmondhatom nekik, hogy ez ronda dolog volt…? – kérdezte Louise pityergésre álló szájjal. Anya nem tudta, mit mondjon, azonban mivel látta, hogy a másik két anyuka biztatóan néz rá, így azt felelte:
– Hát, persze, szívem. Mindent meg lehet mondani szépen, azt is, ha rosszul esett neked valami.
Így Louise nagy levegőt vett, és elszántan indult a lányok felé.
– Kérem vissza az ugrókötelemet. – közölte szigorú arccal.
– Nahát, a dedósnak mekkora hangja lett, Zoé! – gúnyolódott a nagyobbik lány, de szeme sarkából az anyukákat figyelte, hogy látják-e őket.
– Kérem az ugrókötelet. Nem adom nektek oda. Csúnyán beszéltetek velem és valójában nem is akartok barátkozni velem, csak kihasználtatok. Most már ÉN nem akarok a TI barátotok lenni.
– Kit érdekel? Beee… – öltötték a nyelvüket Louisra a lányok.
– A helyedben engem érdekelne, Zoé. Jövő héttől osztálytársak leszünk… Ott is a nagyszájú barátnőd mögé bújsz majd? Senki mást nem ismerünk az osztályban. – kérdezte diadalmas mosollyal Louise, és egyszerűen elvette az ugrókötelet tőlük.
Ahogy megfordult, észrevette, hogy az anyukák már mögöttük álltak. Louise megszeppent, de ahogy látta, hogy csak a két gúnyolódóra mérgesek, rámosolygott Anyára. Zoé és az idegen kislány anyukája alaposan leszidta a két lányt a gúnyolódásért, Louise azonban velük már nem törődött. Miután alaposan megmondta a magáét, elszállt minden mérge és bánata, sőt, nagy örömmel kiáltott fel, amikor meglátta, hogy Apa és Fred utánuk jöttek a játszótérre.
– Apa, Fred, de jó, hogy ti is itt vagytok! – szaladt oda hozzájuk Louise. Közben Anya elköszönt a másik két anyukától.
– Kellemes délutánt kívánunk nektek. Mi pedig egy kicsit még elbeszélgetünk a lányokkal… – búcsúzott Zoé anyukája.
Mielőtt a nap lement, az utolsó nyári napsugaraktól keretezett parkban még megettek egy fagyit négyesben, majd visszatértek a játszótérre, ahol Louise boldogan hintázott Fred vidám társaságában egészen sötétedésig. Időközben csatlakozott hozzájuk egy Maja nevű kislány is, akiről kiderült, hogy ugyanabba az osztályba fog járni, mint Louise, így már azon sem kellett törnie a fejét, hogy hogyan bírja ki Zoé mellett az iskolát. Egy csapásra tökéletes nappá változott a délután, és Louise ismét bizakodással várta az iskola első napját.
**********************************************************************************************************
Ha tetszett a mese, játssz velünk és nyerj! A részletekért kattints ide, és olvasd el a játék szabályait!
Ha szeretnél néhány tippet kapni a mese felolvasásához vagy a közös meseolvasáshoz, akkor ide kattintva elolvashatod néhány tanácsunkat!