Think Pink – A négy macska iskolatáskája

Ars Una Think Pink iskolatáska - Ars Una mese a négy macskáról és arról, hogy hogyan készült el macskamancsokkal kis gazdájuk, Liza első iskolatáskája

Lili már alig várta, hogy megérkezzenek szülei és velük együtt iskolatáskája is Nagymamához. Addig is még hátra volt egy fontos feladat: Lili már egy hete Nagymamánál nyaralt, de még mindig nem sikerült elérnie, hogy a velük lakó négy cica összebarátkozzon egymással.

Közülük kettő Nagymamához tartozott, a fekete Miu és a foltos Mau és kettő érkezett Lilivel: a hófehér Milly és a ébenfekete Milo. A felnőttek azt gondolták, hogy nem lesz gond, hiszen egykor mind a négyen testvérek voltak, azonban már az első este kiderült, hogy túl régen nem találkoztak és sok munka lesz összeszoktatni őket. Miu és Mau ugyanis úgy védték a ház minden zugát, mintha a két vendég cicus ellenséges szándékkal érkezett volna kizárólag azért, hogy hónuk alá csapják Nagymamát, a táplálék, a simogatás és a kényeztetés elsődleges forrását, és magukkal vigyék őt a világ végére. Mi lesz így…?

Lili eleinte azt gondolta, hogy csak játszanak, és majd összehozza őket egy izgalmas helyzet, de minden próbálkozásuk kudarcot vallott.  A közös etetésnél minden csupa maszat lett, kiborogatták egymás tálkáit és az egész padló úszott a vízben és a macskaeledelben. A közös alvóhelyen állandóak voltak a nyávogástól hangos veszekedések, sőt, Miu egyszer csúnyán meg is karmolta Milo orrát, így azóta ők már egy szobában sem tudtak megmaradni.

Így azonban szegény Lili és Nagymama is külön-külön tudott csak foglalkozni velük, és legtöbbször hangosan, szinte kiabálva beszélgettek a két szoba között egymással, és csupán ebédkor, majd vacsoránál találkoztak, amikor az étkezőasztalnál megpihentek kissé a macskák után való egész napos takarítás után.

Nagymama határozottan fellélegzett, amikor egy este Lili szülei végre megérkeztek, és egy hét után először csak a vacsora elkészítésével foglalkozhatott, amíg a szülők és Lili a cicák után pakoltak rendületlenül.

A vacsoránál aztán mindenről meséltek egymásnak. Arról, hogy Lili milyen virágokat préselt a könyveiben, hogy végre látott lila szárnyú pillangót, és hogy mind a négy macska egyformán rossz, nincs köztük különbség. És arról is, hogy Anya és Apa most néhány napig szabadságon lesznek, így nem mennek rögtön haza hármasban, hanem tesznek egy pár napos kitérőt a tavak felé, és visszafelé hazahozzák Samut, Lili bátyját a biciklis táborból, ahol az elmúlt egy hétben nyaralt. Beszéltek arról is, hogy Lili távollétben végre ki tudták festeni a kislány szobáját, és hogy végre megvan Lili iskolatáskája, az a klassz, egyszerre pöttyös és csíkos táska, amit már májusban kinézett magának.

Óriási volt a boldogság élete első iskolatáskájával, amely nemcsak csodaszép volt, de pont akkora, hogy talán még az egyik macska is belefért volna a füzetek mellé. Lili, persze ezt az ötletet csak magában dédelgette, de egy percig eljátszott a gondolattal, hogy hátha mégis magával vihetné Milly vagy Milót iskolatáskája mélyén. Már el is képzelte, sőt, nekik is elmondta, hogy hogyan tervezi ezt, a cicák pedig alig várták, hogy valóban utazhassanak egyet a szép “háti dobozban”, ahogy ők hívták.

Este aztán, amikor mindenki lefeküdt és még Lili is fáradtan durmolt a sok izgalom után, előbújt a két itthoni macska a fotel mögül.

– Na, a két városi díszpinty. Csak nem új macskaszállítót kaptatok? – kezdte gúnyosan Miu.

– Ó, igen, de a kis gazdijuk már arra sem figyel, hogy levegőt is kapjanak. Ha lecsukják a doboz fedelét, teljesen sötét is lesz odabent! – villogtatta szemeit gonoszkás mosollyal Mau is.

– Jaj, ugyan már, nem tudtam, hogy errefelé még csak egy ilyen iskolai táska.. izét sem ismertek fel! – szisszentett feléjük Milly.

– Iskolatáskát… – súgta Milo, aki nem mert a két hazai cica közelébe menni.

– Igen. Iskolatáskát. De bénák vagytok! – vágta oda Milly, és még a nyelvét is kiöltötte közben.

– Ki a béna? Na, majd meglátjuk! – kiáltották Nagymama macskái, és rögvest Milly felé vetették magukat. Milo sem volt rest, nem hagyta, hogy kistestvérét bántsák, így óriási nyávogós-cibálós verekedésbe gabalyodtak.

Ide-oda hemperegtek a kanapén, szinte egy kupaccá váltak mind a négyen, és közben annyira elvakította őket a harag, hogy nem nézték, mit vernek le, mit törnek össze. A nagy zajra és csapkodásra szinte egyszerre szaladt be a nappaliba Nagymama és Lili anyukája. Szétszedték a bozontos, továbbra is fújtató négy macskát, és igyekeztek rendbe tenni a szobát.

– Ó, Anya, sajnálom, hogy eltörték a kék vázát, hiszen ez volt a kedvenced… – szedte fel a cserepeket Lili anyukája a földről.

– Oda se neki… bár tény, hogy jövőre valami más megoldást kell kitalálnunk… Nagyobb gond azonban, hogy Lili iskolatáskája is alighanem tönkrement. – forgatta Nagymama a szétcincált tetejű táskát a kezében.

– A táskám? Az én szép iskolatáskám? – jelent meg Lili is álmos szemmel az ajtóban.

– Kicsim, reggel megnézzük, hogy mit tehetünk. Most inkább aludj egyet, jó…?

– Ó, de hiszen ez csupa cafattá lett…  – szólt Lili sírásra görbült szájjal, ahogy körbeforgatta kezében a táskát. Közben Milly és Milo próbálták vigasztalni, de Lili őket is elzavarta:

– Ti is hibásak vagytok, ez nem volt szép tőletek! Soha többet nem akarlak látni benneteket!

– Ugyan, Lilim, majd vesztek Anyáékkal egy másikat – kiáltott utána Nagymama, azonban Anya és Apa csak a fejét ingatta.

– Hát, még egy ugyanilyet már bajosan, mert ez volt az utolsó darab. Ezt is még két hete tették félre nekünk, és ma volt az utolsó napunk, hogy el tudtuk hozni.

– No, nem baj, majd kitalálunk valamit! Most azonban iszkiri, ágyba mindenki! Reggel hideg fejjel átgondoljuk, hogy hogyan oldjuk meg a dolgot. – adta ki a parancsot Nagymama, és mindenki visszatért az ágyába.

Milly és Milo rettentően szégyellték magukat, nagyon bántotta őket, hogy Lili ennyire haragszik rájuk. Kivételesen Miu és Mau sem volt boldog, hiszen ők is kedvelték a kislányt, és a legkevésbé sem akarták megbántani őt. Rosszul érezték magukat, amiért tönkrement Lili iskolatáskája. Egyetlen szó nélkül gömbölyödtek össze a vackukon, de aludni egyikük sem tudott, csak mocorogtak nyugtalanul. Végül Milo nem bírta tovább, és gondolta, hogy megnézi azt a táskát, ugyan mi baja esett. Körbeszimatolta, mancsával megpiszkálgatta, nézegette. Látta, hogy a táskában nem sok kár esett, csak a tetejéről jött le az anyag. Hátha lehetne tenni valamit…

– Mit motyogsz, te kis vakarcs? – kérdezte tőle Mau rosszkedvűen.

– Oh, én csak… Úgy fest, hangosan gondolkodtam… Szóval, csak azon, hogy…

– Bökd már ki! Hogy leszel így kandúr, ha nem tanulod meg egyenesen elmondani, hogy mit akarsz?

– Csak azon gondolkodtam, hogy hátha ki lehetne találni valamit Lili iskolatáskájára.

– Hát, én nem hiszem. – legyintett lemondóan Mau.

– De igen, igazából csak egy kis anyagdarab kellene, meg rá néhány dísz…

– De milyen anyag? -fordult oda Mau.

– Itt ez a jó kis farmer, ehhez mit szóltok? – kérdezte Miu.

– Nem rossz elképzelés… határozottan nem rossz… – nézegette Milo, és próbálta hozzánézni a táskához a sötétkék farmeranyagot, amelyből nagymama válltáskát szeretett volna varrni Lili anyukájának.

– Tökéletesen illik az iskolatáska alsó részéhez. És ha még néhány színes gombot is hozzá tehetnénk, mit szóltok? – kérdezte Milly.

– A terv? – Pink! – kacsintott össze Milly és Milo összeszokott párosa, akiknek ez volt a jelmondatuk minden huncutság előtt.

Egész éjjel gyűjtögették a táskához illő anyagokat, gombokat, sőt, még Anya kötésének egy részét is felhasználták hozzá, amely tökéletesen passzolt a táska alsó részének pöttyeihez, és az újjáalkotott felső rész minden eleméhez. Apró mancsaikkal, szájukkal addig huzigálták a különböző kiegészítőket, amíg minden összeállt egy tetszetős, harmonikus egésszé a táska tetején. Mire végeztek, alaposan el is fáradtak, ott aludtak el a táska mellett, egymás hegyén-hátán.

Másnap aztán, amikor Lili reggelizni készült, ott találta a négy macskát egy gombócként szuszogva az iskolatáska mellett. Óvatosan, hogy fel ne ébressze őket, odahívta Anyát és Nagymamát, akik csodálkozva szemlélték a művet.

– Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt gondolnám, hogy ez a négy kis rosszcsont rakta össze a táska tetejéhez szükséges anyagokat és díszítéseket! – álmélkodott Nagymama, majd közölte: – De akárhogy is volt, akárki is volt, én megvarrom az ötletük szerint a táskád tetejét! –

Egész nap készült a nagy mű: amíg Anya megfőzte az ebédet, addig Nagymama, Lili hathatós segítségével kiszabta és megvarrta a táska új, egészen egyedi tetőrészét. Rákerültek a gombok, Anya kötésének részlete, és délután még néhány cicás hímzés is, hogy Lili mindig emlékezzen rá, micsoda különleges darab volt élete első iskolatáskája. Bár soha nem tudták meg biztosan, hogy hogyan történt, de tény volt, hogy a négy macska ettől a naptól kezdve összebarátkozott. A családi legendáriumba is bevonult ez a történet, amelyet még évekkel később is felemlegettek a négy kis ördögfiókáról és a cicamancsokkal készített iskolatáskáról.

**********************************************************************************************************

Ha tetszett a mese, játssz velünk és nyerj! A részletekért kattints ide, és olvasd el a játék szabályait!

Ha szeretnél néhány tippet kapni a mese felolvasásához vagy a közös meseolvasáshoz, akkor ide kattintva elolvashatod néhány tanácsunkat!

FELADATSOR – Think Pink – A négy macska táskája